Interjú a Gitárvilág online zenei magazinban

"Hogy férfias hangszer-e egy basszusgitár? Hát, nem foglalnék állást, de egy biztos: ha megfelelő kezekbe kerül, azt meghálálja. Katinál összeállt a kép!"

Írta: Udy
2010. március 18. csütörtök, 14:22

Szia, Kati, nagyon köszönöm, hogy lehetőséget kaptunk ere a beszélgetésre. Megismerhetnénk egy kicsit közelebbről is téged? Természetesen rögtön az első kérdés, ami felvetődik az, hogy miért basszusgitár?

Ha már a nőies-férfias kérdés felmerült, először is le kell szögeznem, hogy én nem vagyok az az "emancipált nő", aki ezzel is bizonyítani akar. Nagyon sokáig nem is jutott eszembe, hogy akár basszusgitározhatnék is. Talán pont azért, mert a köztudat „férfias" hangszerként tartja számon. Aztán egy alkalommal véletlenül kezem ügyébe akadt egy basszusgitár. Alig találtam el a húrokat; teljesen más fogása van, mint egy gitárnak. De első látásra szerelem volt. Akkor már egy ideje játszottam zenekarban, de emlékszem arra az érzésre, hogy „Ez az, ami hiányzott!". Az már külön hab a tortán, hogy gyerekkori nagy példaképem és rajongásom tárgya maga is basszusgitáros volt egy Beatles nevű zenekarban.

Hogyan kerültél a rockzene közelébe?

A mély vízbe akkor lettem bedobva, amikor 2005-ben beszálltam a SID zenekarba. Rengeteget koncerteztünk, turnéztunk, nem csak itthon, de külföldön is. Évek alatt aztán egyre több tapasztalatot szereztünk, alkalmunk volt a magyar rockzene olyan legendás alakjait személyesen megismerni, mint például az Omega, a Bikini, Republic vagy a Rolls Frakció, akikkel egy színpadon is játszhattunk. Nagyon sokat tanultunk-tanulunk tőlük. Éltem egy ideig Angliában, és ottani zenészbarátaimon keresztül az angol zenei életbe is bele tudtam lesni egy kicsit.
Másfél éve például Hamish Stuart, Paul McCartney egyik gitárosa hívott meg egy zártkörű születésnapi partira. A saját pubjában rendezte a bulit egy kis faluban Londontól délkeletre. A kertben fel állt egy színpad, ahová fel lehetett menni jammelni. Közben szabad ég alatt sültek a húsok, söröztünk, dumáltunk. Ott volt Bob Geldof, Robbie McIntosh (McCartney másik gitárosa), Guy Magic Fingers (Limahl billentyűse), Jim Mullen, a Mondesir testvérek (John McLaughlin basszusgitárosa és dobosa) és még sokan mások; fel sem tudom sorolni. Na, az volt igazán hihetetlen, hogy ilyen emberkékkel egy baráti társaságban ücsörgök. Sajnos Paul McCartney-val még nem sikerült találkoznom.

Azért az mindenképpen különlegesség, hogy női basszusgitáros szerepel egy zenekarban. Kati, előny, vagy hátrány ez, illetve kérdés-e egyáltalán?

Nem tudom. Még sosem voltam férfi basszusgitáros, úgyhogy nincs összehasonlítási alapom. De meló szempontjából nincs különbség. Akármilyen érdekes jelenség is egy lány basszusgitárral, zeneileg meg kell tudnia oldani a feladatot, különben nem működik semmi. Általában azt látom, hogy a zenészek a próbateremben, ha például egy új formációba, hívnak, akkor először nagyon vidáman és érdeklődve fogadják azt, hogy lány vagyok. Aztán mikor elkezdődik a próba, mindenki elfeledkezik erről. Hál' Istennek szeretem magasra tenni a lécet és keményen, megbízhatóan dolgozni, meg felkészülten érkezni a próbákra. Ez sokkal nagyobb előnyt jelent, mint az, hogy, hogy nézek ki.

Ami feltűnt és nagyon szimpatikus, hogy nagyon szabad vagy, nagyon szabadon gitározol. Gondolom, egyéb zenei irányzatokat is meglátogatsz?

Ez érdekes dolog. Szerintem, ha mindenben jó vagy, akkor semmiben sem vagy igazán jó. De minél több stílusba belekóstolsz, annál jobb leszel abban, amit csinálsz. Hozzám az angolszász ízlésvilág áll a legközelebb, ezért is kerültem a SID-be. De szerencsés vagyok, mert sok más különböző stílusú zenekartól kapok alkalmi felkéréseket. Gerendás Péterrel lassan két éve játszom együtt. A Thália színházban egy lemezbemutatón Tokody Ilona volt a sztárvendégünk. Ez például eléggé eltér az eredeti vonaltól, amit a SID-ben játszom.
Két évvel ezelőtt Dévényi Ádámmal és az Átmeneti Kabáttal készítettünk egy nagylemezt. Dévényi Ádám olyan slágereknek a szövegírójaként vált ismertté, mint a „Közeli helyeken", vagy „Adj helyet magad mellett". Ezen a lemezen pedig az ő saját dalait játsszuk, cinikus, furcsa hangulatú dalszövegeit, finoman kísérletezős zenébe ágyazva.
Aztán tavaly azon a bizonyos Rolls Frakció koncerten Trunkos Andrással ketten együtt basszusgitároztunk. Benkő Laci, Molnár Gyuri, Debreczeni Ciki, Csillag Endre voltak a vendégek és fellépett velünk Guy is, a Limahl billentyűse, akit Angliából ismertem.

Januárban Závodi Gabi zenekarával játszottunk Miskolcon egy díjátadó gálán Kamarás Máté kísérőzenekaraként. Beatles emlékestekre is többször hívtak már. Átírtam a Blackbird harmóniáit basszusgitárra, ezt legutóbb Éliás Jr. Gyulával adtunk elő Veszprémben. Bérczesi Robival, a Hiperkarma frontemberével is játszom egy Biorobot nevű formáció koncertjein, és ha minden jól megy lemez is készül hamarosan. Nemrég pedig a Balkán Fanatiktól kaptam egy olyan felkérést, hogy két akusztikus koncertjükön basszusgitározzak.

Mennyire áll közel hozzád a zeneszerzés?

Egyelőre nagyon leköt mindaz, amit csinálok. A Dévényi Ádám lemezen sok dal hangszerelésében részt vettem, társszerző is vagyok az egyik dalban. Nemrég jelent meg SID „Ez itten kérem Magyarország" című albuma. A fiúk írták a dalokat. Ezen is elég sokat dolgoztunk. De zeneszerzésen még nem gondolkodtam. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő.

Beszélnél a hangszereidről?

Fender Jazz Bass. Ezt a hangszert ismerem a legjobban, nekem ez a legkényelmesebb és nagyon szeretem a hangját. Hozzám nőtt. Sajnos még nincs vintage verzióm belőle. Nagyon szeretnék egy jó öreg hangszert egyszer, de azt ki kell érdemelni! Van egy Höfnerem is. Új. 1963-as modell. Annak a pontos mása, amin Paul McCartney játszott a Beatles-ben. Ha pengetővel játszol rajta, akkor egy az egyben a korai Beatles lemezek hangzását hallod vissza. Kísérteties.

Valamin szólni kell a Jazz Bass-nek. Adott a kérdés: erősítők?

Nemrég sikerült beszerezni egy Fender Bassman... ööö... most hirtelen nem is tudom a típus számát. Combo. Úgy néz ki, mint egy nagyon régi, rettenetesen csúnya televízió-készülék. Teljesen retro. Csöves előfok. Csomófajta hang nincs benne, amihez hozzászoktam, viszont pont azok vannak benne, amik eddig hiányoztak. Nem funky zenére találták ki. Ha slappelni próbálsz rajta, akkor kifejezetten vicces. Rock zenében viszont nagyon ütős. Van valami nagyon élő a hangjában, ami az előző erősítőmben, a tranzisztoros SWR fejben foszlányokban sem volt benne. Az nagyon megbízható, de nekem túlságosan steril volt a hangja. Viszont ezzel a Bassman-nel úgy néz ki, hogy egymásra találtunk.

Kati, néhány mondatban beszélnél a terveidről, zenei elképzeléseidről?

Nincsenek kőbe vésett elképzeléseim a jövőről. Az élet úgyis mindig frappánsabb megoldással áll elő, mint amit én eltervezek. Szeretnék minél többet tanulni, fejlődni és lehetőleg koncertezni amennyi csak belefér!

forrás: http://www.gitarvilag.hu/interju/kati-sid